Botanikai név
Actinidia deliciosa
GYIK
A kivi (Actinidia deliciosa) fagytűrő Európa mérsékelt éghajlatán?
Részben. Az érett, fásodott és nyugalmi állapotban lévő hajtások körülbelül −12 és −15 °C közötti fagyot viselnek el (USDA 7-es zóna), de a fiatal növények lényegesen érzékenyebbek, a tavaszi hajtások és virágok pedig már −2 °C-on elpusztulnak. Európa hidegebb régióiban a kúszónövényt a kert legmelegebb, védett helyére ültetik, és az első teleken takarással védik, vagy konténerben nevelik, amelyet hűvös, fagymentes helyiségben teleltetnek.
Miért van szükségem több növényre ahhoz, hogy termést hozzanak?
Az Actinidia deliciosa kétlaki: az egyik példány kizárólag nőivarú, a másik kizárólag hímivarú virágokat hoz. Termés csak a hímivarú növény virágporával beporzott nőivarú növényeken fejlődik. Egy hímivarú növény 4–8 nőivarú növényhez elegendő, ezért magról érdemes több, akár egy tucat példányt is nevelni, majd az első virágzás után mindkét típust megtartani.
A magról nevelt növények ugyanolyanok lesznek, mint a bolti kivi?
Nem. A kereskedelmi fajtákat, például a 'Hayward' fajtát, vegetatív úton szaporítják, a magoncok pedig mindkét szülő tulajdonságait öröklik, ezért eltérhetnek egymástól a gyümölcs méretében, ízében és érési idejében. A magoncok termése teljes mértékben ehető, de kisebb is lehet; ennek ellenére minden magonc genetikailag új növény, amelyből kiválasztható a helyi éghajlathoz alkalmazkodott saját forma.
Hány év után kezd termést hozni a magról nevelt kivi?
A magról nevelt növények általában 7–8 év után virágoznak és hoznak először termést, néha még később, míg az oltott, fajtaazonos szaporítóanyagoknak 3–5 évre van szükségük. A magonc ivarát sem lehet korábban megállapítani. A terméshozás felgyorsítható, ha ismert nőivarú és hímivarú fajták oltóvesszőit oltják a magoncokra.
Nevelhető a kivi cserépben?
Igen, bár erőteljesen növekvő növény. Legalább 45–60 cm átmérőjű edényre, termékeny, jó vízáteresztő képességű közegre, erős támasztékra és nyáron rendszeres öntözésre van szüksége, mert gyorsan kiszárad. Télen a cserepet világos, hűvös helyiségbe (0–8 °C) kell vinni - a növény lehullatja a leveleit, és ilyenkor csak a gyökérlabda alkalmankénti nedvesítését igényli.
Mekkora lesz a kivi, és milyen gyorsan nő?
Ez az egyik leggyorsabban növő gyümölcstermő kúszónövény: egy jól begyökeresedett példány évente 2–3,5 m-t nő, a kifejlett növények hajtásai pedig 5–9 m hosszúra nyúlhatnak. Metszés nélkül gyorsan hajtásrengeteget alkot, ezért télen minden évben néhány fő vázágra kell visszametszeni, nyáron pedig a mellékhajtásokat kell megrövidíteni. Már az első évadtól nélkülözhetetlen egy stabil pergola vagy drótokból készült tartószerkezet.
Milyen talajt és tápanyag-utánpótlást kedvel a kivi?
A mély, termékeny, humuszban gazdag és jó vízáteresztő képességű, 5,5–7,0 pH-értékű talaj a legmegfelelőbb; a növény rosszul tűri a meszes, valamint a nehéz, vízállásos talajokat. A kivi nitrogénigénye nagy - tavasszal és kora nyáron több részletben komposzttal vagy komplex műtrágyával kell trágyázni, júliusban befejezve, hogy a hajtásoknak legyen idejük tél előtt beérniük. A kéregből vagy komposztból készült talajtakaró megőrzi a nedvességet a sekély gyökérzetben.
Mérgezők a kivi termései, levelei vagy hajtásai?
A termések ehetők és nagyon gazdagok C-vitaminban, de aktinidint és oxalátokat tartalmaznak, amelyek egyeseknél szájüregi égő érzést vagy allergiás reakciót válthatnak ki; a héjon található szőrök irritálhatják a torkot. A hajtások és a gyökerek aktinidint tartalmaznak - ez a vegyület a macskamentáéhoz hasonló illatú, és vonzza a macskákat. Az állatok a törzshöz dörgölőzhetnek, és károsíthatják a fiatal növényeket, ezért érdemes azokat hálóval védeni.
Mikor érnek be a termések, és hogyan kell tárolni őket?
Európa mérsékelt éghajlatú területein a terméseket októbertől novemberig szedik, még keményen, az első erősebb fagyok előtt. Szedés után érnek be: hűtőszekrényben vagy hűvös pincében 4–6 hétig, hűtőházi körülmények között pedig akár 3–4 hónapig is eltarthatók. Szobahőmérsékleten, alma mellett néhány nap alatt megpuhulnak.
Növénytlasz - Actinidia deliciosa
Actinidia deliciosa – kivi
Az Actinidia deliciosa az aktinídiafélék (Actinidiaceae) családjába tartozó, fásodó, csavarodva kapaszkodó kúszónövény, amelynek termése, a kivi, egyetlen évszázad alatt a kínai hegyekben vadon gyűjtött „majomőszibarackból” a világ egyik legismertebb gyümölcsévé vált. Az Actinidia nemzetség Kelet-Ázsiából származó, több tucat kúszónövényfajt foglal magában; neve a görög aktis (sugár) szóból ered, és a női virág bibéjének sugarasan elhelyezkedő bibeszálaira utal. A deliciosa faji jelző, amelynek jelentése „kiváló ízű”, Auguste Chevalier francia botanikustól származik, aki 1940-ben az Actinidia latifolia változataként írta le a növényt; 1984-ben Chou Fen Liang és Ross Ferguson faji rangra emelték, ezt a virágok és a termések felépítésében, valamint a kromoszómák számában mutatkozó különbségekkel indokolva.
A modern taxonómia, ezen belül a Plants of the World Online adatbázisa, az Actinidia deliciosát az Actinidia chinensis var. deliciosa szinonimájának tekinti - ez a változat a sárga kivivel (var. chinensis) és a tajvani kivivel (var. setosa) együtt egy fajkomplexumot alkot. A kertészetben és a kereskedelemben azonban az Actinidia deliciosa elnevezés továbbra is széles körben használatos, és ez alatt éppen a „zöld kivit” vagy „szőrös kivit” értik - a szőrös, barna héjú és smaragdzöld húsú növényt, amelyet ebben a leírásban bemutatunk.
A növény botanikai leírása és habitusa
A kivi nagy termetű, lombhullató kúszónövény, amelynek hajtásai a támaszok köré csavarodnak, a természetben pedig akár 9 m-es vagy még nagyobb magasságba is felkapaszkodnak a fákra. A kifejlett növény törzse több mint tíz centiméter vastagra is hízhat, kérge barnásszürke, rajta jellegzetes, hosszanti paraszemölcsökkel. A fiatal hajtásokat, levélnyeleket és rügyeket sűrű, vörösesbarna, érdes szőrökből álló nemezes szőrzet borítja; ez különbözteti meg a sima hajtású Actinidia chinensis var. chinensistől és a kis levelű, hegyeslevelű kúszóaktinídiától (A. arguta).
Levelei szórt állásúak, hosszú nyelűek, széles tojásdadok vagy csaknem kerekek, tövük szív alakú, szélük finoman fűrészes. Kifejlett növényeken 7,5–12,5 cm hosszúak, az erőteljes fiatal hajtásokon pedig akár 20–25 cm-esek is lehetnek. A levéllemez felső oldala sötétzöld és matt, alsó oldala fehéres vagy ezüstös nemezes, kiemelkedő, világos erezettel. Ősszel a levelek megsárgulnak és lehullanak, feltárva a dekoratív, csavarodó alakú, fásodott hajtások kusza szövedékét.
Növekedési ütem és fejlődés
Az Actinidia deliciosa a mérsékelt égövi éghajlat legéleterősebb kúszónövényei közé tartozik. Megtelepedése után, termékeny és nedves talajban, az egyes hajtások egy szezon alatt 2–3,5 m-rel is megnőhetnek, csúcsaik pedig jellegzetes körkörös mozgást végeznek, miközben támaszt keresnek. Éppen ezért a növénynek már kezdettől fogva tartós szerkezetre van szüksége: pergolára, rácsra vagy a gyümölcsösökben használt T-bar típusú huzalrendszerre. Metszés nélkül néhány év alatt nehéz, átláthatatlan hajtástömeget képez, amely a könnyű támaszokat akár fel is döntheti.
A növény fejlődése több szakaszban zajlik. Az első 2–3 évben a csemete gyökérzetet és törzset fejleszt; ebben az időszakban a legérzékenyebb a fagyra, a szárazságra és a szélre. A fajtás oltványok 3–5 év után virágoznak, míg a magról nevelt növények 7–8 év után, esetenként valamivel később érik el generatív érettségüket. Az egyed neme csak az első virágzáskor határozható meg. A kifejlett kúszónövény hosszú életű - a kivikiültetvények 40–50 évig maradnak teljes mértékben termőképesek, a kertben pedig a növény akár túl is élheti tulajdonosát.
Virágzás és szaporítás
A virágok késő tavasszal fejlődnek, Európa mérsékelt éghajlatán leggyakrabban május végétől június végéig, az előző évi fás részekből fejlődő, idei hajtásokon. Egy kúszónövényhez képest nagyok - 2,5–5 cm átmérőjűek -, öt- vagy hat-szirmúak, kezdetben krémfehérek, később fakósárgára színeződnek, és finom illatuk kissé a hársfavirágéra emlékeztet. A nőivarú virágok közepén feltűnő bibe található, amelyet számos, sugárirányban szétágazó bibeszáj alkot, és steril virágport termelő porzók veszik körül; a hímivarú virágok valamivel kisebbek, sok porzóval és csökevényes bibével. A virágok nem termelnek nektárt, ennek ellenére a virágport gyűjtő méhek szívesen látogatják őket, és ők a fő beporzók.
A faj kétlaki, ami alapvető jelentőségű a termesztésben: termés kizárólag a nőivarú növényeken képződik, a beporzáshoz pedig elengedhetetlen egy ugyanabban az időben virágzó hímivarú növény jelenléte. A nőivarú virág legfeljebb 9 napig fogadóképes, a virágpor körülbelül 3 napig őrzi meg életképességét. Az ültetvényeken 4–8 nőivarú növényre egy hímivarú példányt ültetnek; a házikertben egy pár is elegendő. A vegetatív szaporítás megőrzi a növény nemét és a fajta tulajdonságait, míg a generatív úton nevelt növények a szülők tulajdonságainak keverékét mutatják. A magoncok megközelítőleg egyenlő arányban adnak hím- és nőivarú egyedeket, ezért a magról való termesztéshez több növény felnevelése, majd az első virágzás utáni szelekció szükséges. A magoncokra ismert fajták oltócsapjai is olthatók, így erős, egészséges alanyként használhatók.
A termés bogyótermés, alakja tojásdad és hengeres között változik, hossza 5–6,5 cm, rozsdásbarna héját sűrűn borítják rövid, merev szőrök. Húsa világoszöld, lédús, közepén fehér, sugárirányban erezett oszlopocskával és legalább 1000 apró, fekete magot tartalmazó gyűrűvel. Íze az édes-borostól a kifejezetten savanykásig változik, C-vitamin-tartalma pedig - 100 g-onként 100–420 mg - a termesztett gyümölcsök között az egyik legmagasabb. A termések októberben és novemberben érnek, keményen szedve a tárolóban utóérnek; hűtőházban 3–4 hónapig megőrzik minőségüket.
Származás és természetes élőhely
A faj őshazája Közép- és Dél-Kína hegyvidéke: Szecsuán, Hubei, Shaanxi, Henan, Hunan, Guizhou, Yunnan, Gansu, Jiangxi és Guangxi tartomány, valamint a közvetlen irányítású Chongqing város. A vadon élő kúszónövények ott nedves, elegyes hegyvidéki erdőkben, az erdőszélek bozótosaiban, szurdokokban és patakok mentén nőnek, 800–1400 m tengerszint feletti magasságban, ahol a nyarak melegek és csapadékosak, a telek pedig hűvösek, rendszeres fagyokkal. Ez a hegyvidéki származás magyarázza a téli hideg iránti igényt, valamint az aszályra és a száraz, forró szelekre való érzékenységet.
A deliciosa változat vad populációi Délnyugat-Kína hűvösebb, szárazföldi területein élnek, míg a var. chinensis a délkeleti, melegebb, tengerparti tartományokban fordul elő. Genetikai vizsgálatok szerint a zöld kivi közelebbi rokonságban áll a tajvani var. setosával, mint a var. chinensisszel, ami jól szemlélteti e fajkomplexum összetettségét. Kínában a vadon élő növényeket ma is gyűjtik, az 1970-es évek óta pedig védelmi és a vad genetikai anyag hasznosítását célzó programokat folytatnak, amelyekből olyan fajták származnak, mint a Qinmei, a Guichang és a Miliang No. 1.
Környezeti igények és tűrőképesség
A kivi napos fekvést igényel; az enyhe félárnyékot elviseli, de ilyenkor gyengébben virágzik és terem. A szél elleni védelem kulcsfontosságú – a nagy levelek könnyen megtépázódnak és megbarnulnak, a fiatal hajtások pedig már 15–25 km/h-s szélben letörnek. A talaj legyen mély, tápanyagban gazdag, humuszos és kiváló vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 5,5–7,0). Meszes talajokon a növény klorózisban szenved, kötött és vízállásos közegben pedig gyökér- és tőrothadás alakulhat ki, ami a pusztulás egyik leggyakoribb oka. A gyökérzet sekélyen helyezkedik el és kiterjedt, ezért a kúszónövény aszályban a levelek besodródásával reagál, és az egész szezonban egyenletes nedvességet igényel.
Hőmérsékleti szempontból a faj mérsékelten meleg éghajlatú növény. A teljesen nyugalmi állapotban lévő, fásodott hajtások a kifejlett példányokon −12 és −15 °C közötti hőmérsékletet is elviselnek, ami a USDA 7-es zónának felel meg; kertészeti források az egész növényre a 7–9. zónát adják meg, egyesek, például a PFAF, kedvező fekvésben a 6. zónát is megengedik. A téli fagyoknál jóval veszélyesebbek a tavaszi fagyok: a kihajtó rügyek és fiatal hajtások már −2 °C-on elpusztulnak, az őszi fagyok pedig betakarítás előtt károsítják a terméseket. A termés teljes fejlődési ciklusához 6–8 fagymentes hónapra (több mint 200 napra), valamint 600–1100 óra 7 °C alatti téli hidegre van szükség ahhoz, hogy a rügyek egyenletesen lépjenek ki a nyugalmi állapotból. A betegségek és kártevők száma csekély; árutermesztésben a kivi bakteriális rákos betegsége (Pseudomonas syringae pv. actinidiae) okozhat problémát, a kertekben pedig a takácsatkák, a pajzstetvek és a lisztharmat.
Termesztés mérsékelt éghajlaton
Európa melegebb régióiban - az Atlanti-óceán partvidékén, a Földközi-tenger medencéjében és az enyhe éghajlatú völgyekben - a kivit szabadföldön, takarás nélkül termesztik, és éppen itt, Olaszországban, Görögországban, Franciaországban és Portugáliában alakultak ki hatalmas ültetvények. Európa hűvösebb régióiban is lehetséges a termesztése, de gondos termőhelyválasztást igényel: legjobb egy épület déli vagy délnyugati fala, amely leadja a meleget és véd a széltől, valamint egy fagyzugoktól mentes hely. A fiatal növényeket az első 2-3 télen agroszövettel takarják, a törzs tövét pedig földdel vagy kéreggel felkupacolják; a kifejlett példányok általában maguktól is megbirkóznak a téllel, bár zord teleken a hajtásvégek elfagyhatnak.
Alternatívát jelent a 45-60 cm átmérőjű vagy még nagyobb edényben való nevelés, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő képességű közegben és erős ráccsal. Az ilyen növényt nyáron védett teraszon tartják, a levelek lehullása után pedig világos, hűvös, 0-8 °C-os helyiségbe viszik; melegben a teleltetés nem sikeres, mert a növény nem megy nyugalmi állapotba. A metszés minden termesztési formában nélkülözhetetlen: télen kialakítják a törzset és a két vízszintes kart, amelyekből minden évben termő hajtások fejlődnek, nyáron pedig visszavágják a túlzott növekedést, hogy több fény jusson a koronába, és a növény energiáit a termésekre irányítsák. A trágyázás tavasszal és kora nyáron a legfontosabb; a késői nitrogénadagok késleltetik a hajtások fásodását, és növelik a fagykárok kockázatát.
Felhasználása dísz- és haszonkertészetben
Gyümölcsértékén túl az Actinidia deliciosa az egyik leglátványosabb lombhullató kúszónövény. Hatalmas, szív alakú levelei nyáron sűrű, hűvös tetőt alkotnak a pergola vagy a lugas fölött, rozsdaszínű szőrökkel borított hajtásai és illatos, krémszínű virágai magukra vonják a tekintetet és a méheket, télen pedig a csavarodott, fásodott hajtások szobrászi jelleget kölcsönöznek a szerkezetnek. A növény kiválóan eltakarja a magas kerítéseket, garázsfalakat és nem esztétikus gazdasági épületeket, feltéve, hogy a szerkezet elbírja a súlyát. A házikertben jól társítható szőlővel, kolomiktaszőlővel és japánszőlővel, valamint a szomszédos támasztékokra futtatott kúszórózsákkal.
Kulturális jelentősége és nevének története
Kínában a növényt évszázadokon át míhóutáo néven ismerték - „makákók barackja” -, de „rókabaracknak”, „kúszó körtének” vagy „báránybaracknak” is nevezték; az első említések a 9. századi Tang-dinasztia költészetéből származnak, egy 12. századi gyógyászati kompendiumban pedig azt jegyezték fel, hogy a gyümölcsét majmok eszik. A terméseket vadon növő kúszónövényekről gyűjtötték, és a piacokon árusították. 1847-ben példányok kerültek a londoni Királyi Kertészeti Társasághoz, ahol a növényt főként dísznövény-különlegességként termesztették. Az igazi áttörés 1904-ben következett be, amikor az új-zélandi tanárnő, Mary Isabel Fraser kínai missziós iskolákból magokat hozott; ezekből Alexander Allison 1906-ban nevelte az első olyan növényeket, amelyek 1910-ben termést hoztak.
Ezekből a magokból származik valamennyi klasszikus új-zélandi fajta - az 'Abbott', az 'Allison', a 'Bruno', a 'Monty' és mindenekelőtt a 'Hayward', amelyet körülbelül 1924-ben választott ki az Avondale-ben működő Hayward Wright faiskolás, és amely mindmáig meghatározó a világkereskedelemben. A gyümölcsöket kezdetben „kínai egresként” (Chinese gooseberry) értékesítették, noha semmi közük az egreshez. 1959-ben a Turners and Growers exportőr az amerikai piac számára vonzó nevet keresve „kiwifruitnak” nevezte el őket - a röpképtelen, barna és pelyhes kiviről, Új-Zéland jelképéről. Az elnevezés világszerte elterjedt, az 1970-es években pedig 'Hayward' ültetvények létesültek Olaszországban, Franciaországban, Kaliforniában és Chilében. A világtermelés ma meghaladja az évi 4 millió tonnát, amelynek több mint felét Kína adja - az ország, ahonnan a növény származik.
Kinek való ez a faj
A kivi magról történő termesztése türelmes kertészeknek való, akik szeretnek kísérletezni, és van helyük több, erőteljesen növő kúszónövény számára. Számolni kell azzal, hogy a növények változatosak, ivaruk csak évek múlva állapítható meg, az első gyümölcsök pedig 7–8 termesztési idény után jelennek meg. Cserébe egészséges, erős, különleges díszítőértékű növényeket kapunk, amelyek kiváló alanyok ismert fajták oltásához, valamint lehetőséget nyújtanak a helyi körülményekhez alkalmazkodó forma kiválasztására. A faj ugyanakkor nem jó választás azoknak, akik néhány éven belül biztos termést szeretnének - erre inkább az oltványok vagy a fagytűrőbb Actinidia arguta és Actinidia kolomikta dugványai alkalmasak.
Összegzés
Az Actinidia deliciosa impozáns, gyors növekedésű és hosszú életű, hegyvidéki kínai eredetű, kétlaki gyümölcstermő kúszónövény, amelyhez erős támasz, napfény, szélvédett hely, valamint tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talaj szükséges. A fásodott hajtások körülbelül −12/−15 °C-os fagyot viselnek el, így Európa enyhébb régióiban szabadföldben is termeszthető, a hűvösebb területeken pedig fal mellé ültetve vagy edényben nevelhető. A faj termesztésben széles körben elterjedt, és nem szerepel veszélyeztetettként az IUCN Vörös Listáján; kínai vad populációit nemzeti génkészlet-védelmi programok keretében védik.
Legutóbb megtekintett termékek
Gyakran Ismételt Kérdések - GYIK
Szállítanak rendeléseket az egész Európai Unió területére?
Igen, szállítunk az Európai Unió összes országába. A szállítási költség és idő a célországtól, a választott szállítási módtól és az aktuális logisztikai feltételektől függ.
Fizethetek utánvéttel?
A utánvétes fizetés az Európai Unió egyes országaiban érhető el. A rendelkezésre álló fizetési módok mindig megjelennek a rendelés véglegesítésekor, a szállítási ország függvényében.
Hol találom az elvetésre és termesztésre vonatkozó utasításokat?
Az ültetéssel és növényápolással kapcsolatos útmutatókat és tanácsokat a termékleírásokban, valamint blogunkon találod, ahol rendszeresen teszünk közzé oktatóanyagokat. Emellett minden megrendeléshez papíralapú útmutatót is mellékelünk.
Az eladott magok legálisak és biztonságosak?
Igen, a Mr.seed kínálatában szereplő összes termék legális, és a hatályos jogszabályoknak valamint a növényegészségügyi intézmények iránymutatásainak megfelelően kerül forgalomba.
Honnan származnak a magok?
Magjaink megbízható termelőktől és közvetlen forrásokból származnak világszerte. Együttműködünk ültetvényekkel, botanikus kertekkel és tapasztalt maggyűjtőkkel.
Milyen gyorsan küldjük el a megrendeléseket?
A megrendelések többségét ugyanazon vagy a következő munkanapon küldjük el. A forgalom növekedése idején, például a szezon csúcsán vagy ünnepek alatt, a feldolgozási idő akár 72 órára is meghosszabbodhat.
Hol találok választ további kérdésekre?
A részletes válaszokat a teljes GYIK oldalon találod, ahol részletesen foglalkozunk a megrendelésekkel, szállítással, fizetéssel, termesztéssel és termékekkel kapcsolatos témákkal.