Philodendron pterotum – Filodendron Pterotum
A Philodendron pterotum K.Koch & Augustin Közép-Amerika egyik jellegzetesebb filodendronja, amely a Philodendron szekcióba, azon belül a Platypodium alszekcióba tartozik. A fajt 1855-ben írták le a berlini Index Seminumban, majd 1952-ben ismét leírták - ezúttal Philodendron mirificum Standl. & L.O.Williams néven, amelyet ma szinonimának tekintenek. A pterotum latin jelző jelentése „szárnyas”, és a növény legszembetűnőbb jellegzetességére utal: a levélnyelek széle mentén futó, hullámos, fogazott szárnyacskákra. Angolul a fajt winged philodendron néven is említik.
A több száz fajt számláló Philodendron nemzetségben a szárnyas levélnyél ritkaságnak számít, ezért a P. pterotum évek óta felkelti az aroidgyűjtők érdeklődését. Nagy termetű növény, amelynek levelei természetes körülmények között meghaladhatják az egy métert, és meleget, valamint magas páratartalmat igényel. Európa mérsékelt éghajlatán kizárólag fedett helyen, erős támasztékot biztosító cserépben nevelhető. Magról is szaporítható, bár ehhez friss vetőmag és türelem szükséges, mivel a jellegzetes kifejlett növekedési forma csak néhány év elteltével alakul ki.
A növény botanikai leírása és növekedési formája
A Philodendron pterotum általában hemiepifitaként vagy epifitaként nő: a talajon vagy egy fa humuszrétegében csírázik, majd a törzsre kapaszkodva, szárával és járulékos gyökereivel hozzásimulva felkúszik rajta. Az alföldi területeken vastag, kúszó hajtású, talajon növő példányok is előfordulnak. A szár rövid ízközű, átmérője 2–8 cm; az idősebb növényeken megbarnul, és hosszanti repedések borítják. A növény minden része nedvet tartalmaz, amely vágás után narancssárgára oxidálódik, illata pedig fűszeres, borsos.
A levélnyelek felállók vagy szétterülők, hosszuk 47–111 cm, keresztmetszetük D alakú, és halvány hosszanti csíkok tarkítják őket. Széleik mentén keskeny, felálló, hullámos és finoman csipkézett szárnyacskák futnak. A levéllemez tojásdad, hossza 36–93 cm, szélessége 22–84 cm, alapja szélesen szív alakú, a hátsó lebenyek pedig jól láthatóan kisebbek; csúcsa hirtelen kihegyesedő. A levéllemez felszíne sötétzöld, matt vagy enyhén fényes, fonáka jóval világosabb. A levelek vastagok és húsosak.
Növekedési ütem és fejlődés
A legtöbb nagy, kúszó filodendronhoz hasonlóan ez a faj élete során látványosan megváltoztatja a habitusát. A magoncok sima levélnyeleken fejlődő, apró, szív alakú leveleket hoznak, és az első hónapokban lassan növekednek. Csak amikor a növény elkezd felkapaszkodni egy támasztékra, és erős járulékos gyökérzetet fejleszt, válik minden új levél egyre nagyobbá, a levélnyelek pedig jellegzetesen szárnyassá. Szobai termesztésben a kifejlett jellemzők általában 2–4 év után alakulnak ki teljesen, a támaszték nélküli növények azonban köztes fejlődési állapotban maradnak.
Növekedési üteme mérsékelt: a meleg évszakban, megfelelő páratartalom és fény mellett a növény több levelet hoz, télen pedig a növekedés szinte teljesen leáll. A rövid szártagoknak köszönhetően még a magas példányok is tömörek és sűrűn levelesek maradnak. A filodendronok hosszú életű növények - megfelelően nevelt példányuk évtizedeken át növekedhet, a hajtáscsúcs levágása után pedig oldalrügyekből folytatja a növekedést.
Virágzás és szaporítás
A természetben a Philodendron pterotum főként májustól augusztusig virágzik, az esős évszak kezdetén, bár terméseket és elvirágzott virágzatokat egész évben gyűjtöttek. A levélhónaljban 2–4, 4–12 cm hosszú kocsányon fejlődő virágzat jelenik meg. A virágzati burok 11–29 cm hosszú, csúcsa hegyes. Felső része, a lemez, kívül világoszöld, belül zöldesfehér; a cső kívül vöröses, bíborvöröstől sötétliláig terjedő színű, vagy sötétzöld, tövénél fehér csíkokkal, belül pedig vöröstől kárminvörösig terjedő színű. A torzsa fehér. A virágzatokat bogarak látogatják, a csőben pedig gyakran hangyák fészkelnek.
Termései bogyók, amelyek éréskor világosbarnától fehérig terjedő színűek, és apró magokat tartalmaznak. A természetben a húsos termésfalat elfogyasztó állatok terjesztik őket. Termesztésben a növényt elsősorban hajtáscsúcsi dugványokkal és egy-egy szárcsomót tartalmazó szárdarabokkal, valamint magvetéssel szaporítják. A magvetés a gyűjtőknek nyújtja a legtöbb örömet, mert lehetővé teszi a növény teljes fejlődési ciklusának megfigyelését a magonctól a kifejlett példányig.
Környezeti igények és tűrőképesség
A faj természetes elterjedési területe Nicaraguától Costa Ricán át Közép-Panamáiig húzódik, a földszoros mindkét oldalán - az atlanti- és a csendes-óceáni lejtőkön. A növény a tengerszinttől mintegy 1900 m tengerszint feletti magasságig trópusi, nedves és esőerdőkben él, legnagyobb számban azonban 700 m alatt fordul elő. Costa Ricában többek között az Osa-félszigeten és a Corcovado Nemzeti Parkban jegyezték fel. Ezt a környezetet egész éven át magas páratartalom, bőséges csapadék és olyan hőmérséklet jellemzi, amely ritkán csökken 18–20 °C alá.
Ezekből a körülményekből adódnak a termesztési igények: a faj nem tűri a fagyot, a huzatot és a túl száraz levegőt, a fiatal növények pedig rosszul viselik az erős napsütést. Szabadföldben csak a USDA 11-es zónában nevelhető. Az árnyékolást viszont meglehetősen jól tűri - a természetben az erdő lombkoronája alatt növekszik -, és edényben is jól nevelhető, stabil támaszték és levegős közeg biztosítása mellett.
Mérsékelt éghajlatú termesztés
Európa hűvösebb térségeiben a Philodendron pterotum kizárólag szobanövényként vagy üvegházi növényként nevelhető. A hőmérsékletnek egész évben 18–28 °C között kell lennie; a növény a rövid ideig tartó, 15 °C-ra történő lehűlést még elviseli, az ennél alacsonyabb értékek azonban lassítják a növekedést és elősegítik a gyökérrothadást. Nyáron, amikor az éjszakák melegek, a cserepet szélvédett teraszra vagy félárnyékos erkélyre is ki lehet tenni.
A termesztőközeg legyen laza és levegős, a fatörzseken felhalmozódó humuszhoz hasonlóan összeállítva: finom kéreg, tőzeg vagy kókuszrost, perlit és faszén keverékéből. Rendszeresen öntözzük, a talajt enyhén nyirkosan tartva, és két öntözés között hagyjuk a felső réteget kiszáradni. A 60–80%-os páratartalom fontos a nagy levelek megfelelő fejlődéséhez; a fűtési időszakban érdemes párásítót használni. A növekedési időszakban 3–4 hetente, fél adagban adjunk a növénynek zöldnövényekhez való tápoldatot, télen pedig szüneteltessük a tápanyag-utánpótlást. Elengedhetetlen a stabil támaszték - mohával borított karó vagy deszka -, amelyhez a növény járulékos gyökereivel hozzánő.
Alkalmazása a díszkertészetben
A Philodendron pterotum gyűjtői faj, amely ritkán fordul elő nagyüzemi faiskolai termesztésben. Hatalmas, sötétzöld leveleiért és egyedi, szárnyas levélnyeleiért termesztik, amelyek szoborszerű megjelenést kölcsönöznek a növénynek. Világos belső térben, télikertben vagy üvegházban, magas támasztékra futtatott szoliterként mutat a legjobban, ahol idővel zöld falat alkot. Jól társítható más, eltérő levéltextúrájú aroidokkal, például bársonyos vagy erősen erezett levéllemezzel rendelkező fajokkal.
Ne feledjük, hogy a növény, akárcsak minden filodendron, kalcium-oxalát-kristályokat tartalmaz. A levéldarabok elfogyasztása égő érzést és a szájüreg duzzanatát okozza, a nedv pedig irritálhatja a bőrt, ezért a példányt gyermekektől és háziállatoktól elzárva kell elhelyezni, metszéskor pedig kesztyűt kell viselni.
A név története és etimológiája
A Philodendron nemzetségnév a görög nyelvből származik, jelentése „fákat kedvelő” - találóan írja le a legtöbb faj kúszó, epifita életmódját. A pterotum jelző a görög pteron, „szárny” szóból ered, és a levélnyeleken található szárnyacskákra utal. A fajt 1855-ben Karl Heinrich Emil Koch és Augustin írta le a berlini botanikus kertben termesztett növények alapján, abban az időszakban, amikor az európai botanikus kertek intenzíven hoztak be aroidokat a trópusi Amerikából. A faj modern, részletes feldolgozását Thomas Croatnak, a Missouri Botanical Garden kutatójának köszönhetjük, aki a közép-amerikai filodendronok revíziójának szerzője.
Kinek ajánljuk ezt a fajt
A Philodendron pterotumot aroidgyűjtőknek és azoknak ajánljuk, akik már rendelkeznek tapasztalattal a trópusi kúszónövények gondozásában, valamint meleg, világos és párás hellyel - üvegházzal, szaporítóházikóval, télikerttel vagy párásítóval felszerelt, jól megvilágított szobával. A magvetés türelmet és a hőmérséklet gondos biztosítását igényli, ezért a termesztés nehézségét közepesnek értékeljük. Nem való hideg ablakpárkányra, és mérsékelt éghajlaton szabadföldi termesztésre sem.
Összefoglalás
A Philodendron pterotum impozáns, kúszó filodendron Nicaragua, Costa Rica és Panama nedves erdeiből, amelyet szárnyas levélnyelei és a természetben egy métert is meghaladó hosszúságú levelei különböztetnek meg. Termesztéséhez melegre, párás levegőre, levegős közegre és stabil támasztékra van szüksége; nem tűri a fagyot, ezért Európában edényben, fedett helyen nevelik.Status ochronny gatunku nie został dotąd oceniony przez IUCN; w swoim zasięgu, obejmującym m.in. Park Narodowy Corcovado, roślina bywa notowana jako pospolita lub dość częsta.
