Egy tasakban a szakállas szegfűk teljes színpalettája. Egyvirágú fajták keveréke: fehér, rózsaszín, lazacszínű, kárminpiros, bíbor és kétszínű, szemfoltos mintázatok – mind lapos, illatos ernyős virágzatokban, erős szárakon. Kétéves növények, 35–50 cm magasak, a második évben júniustól augusztusig virágoznak. A bőséges, egygrammos vetőmagadag elegendő egy teljes virágágyásra vagy egy hosszú szegélyre.
Röviden
- Magasság: 35–50 cm
- Virág színe: keverék: fehér, rózsaszín, lazacszínű, piros, bíbor, kétszínű
- Virágzás: június – augusztus (második év)
- Fekvés: napos vagy félárnyékos
- Vetés: május – június (takarás alatt / palántanevelő ágyásba)
- Kiültetés: augusztus – szeptember
- Nehézségi szint: könnyű – kezdőknek is ajánlott fajta
- A csomagban található magok száma: kb. 1000 db (1,00 g)
Miért különleges ez a fajta?
A szakállas szegfű a vidéki kertek egyik legrégebben termesztett növénye, és ez a keverék megmutatja, miért: a növények színükben különböznek, de tömött habitusuk, ellenálló képességük és jellegzetes, fűszeres szegfűillatuk azonos. A virágzatok általában 6–10 cm átmérőjűek; kedvező fekvésben egy növény akár tucatnyi virágzó szárat is hoz.
Kétéves növényként az első szezonban csak levélrózsát fejleszt, és a következő évben virágzik. Érdemes minden évben vetni – így a kertben mindig lesz egy virágzó és egy fejlődő állomány. A keverékből származó önvetések színükben meglepetést okozhatnak, ami sok kertész számára külön vonzerőt jelent.
Termesztés lépésről lépésre
Vetés (május – június, takarás alatt vagy palántanevelő ágyásba): a magokat sorokba vetjük ládákba vagy közvetlenül a palántanevelő ágyásba, majd 3–5 mm földdel takarjuk. 16–18 °C-on a kelés körülbelül 2 hét után jelenik meg. A közeget egyenletesen nedvesen, de nem vizesen tartsuk.
Ritkítás / tűzdelés: amikor a palánták 3–4 levelet fejlesztettek, ritkítsuk vagy tűzdeljük őket körülbelül 10 × 10 cm-es tőtávolságra, hogy tömött, erős levélrózsákat fejlesszenek. Nyáron a palántanevelő ágyást a legnagyobb melegben érdemes enyhén árnyékolni.
Kiültetés (augusztus – szeptember): a fiatal levélrózsákat 30 × 30 cm-es térállásban ültessük végleges helyükre. A szakállas szegfű bármilyen átlagos kerti talajban jól fejlődik, amennyiben az nem vizenyős; a meszezést jól viseli. A növények takarás nélkül is áttelelnek a szabadban, zordabb teleken azonban érdemes vékony gallyréteggel védeni őket.
Ápolás: tavasszal lássuk el többkomponensű műtrágyával, száraz időszakokban pedig öntözzük. Az elnyílt ernyős virágzatok levágása meghosszabbítja a virágzást, és gyakran lehetővé teszi, hogy a növény a következő szezont is megérje. A meghagyott magtokok önvetést eredményeznek, a kikelt növények pedig palántaként átültethetők.
Felhasználás
A keverék ideális színes, vidéki stílusú virágágyásokba, szegélyekbe és csoportos ültetéshez, természetközeli kertekbe, valamint vágott virágnak – a különböző színű szakállas szegfűkből kötött csokor a nyári asztal klasszikus dísze. Jól mutat gyűszűvirág, sarkantyúka, harangvirág és százszorszép társaságában. Virágait szívesen látogatják a pillangók és a méhek.
Kertész tippje
Egy gramm magból ezer növény fejlődhet – ne vessük el az egészet egyszerre. Vessük el a felét májusban, a másik felét júniusban, tűzdeléskor pedig hagyjuk meg a legerősebb palántákat. A megmaradt magokat légmentesen zárjuk le, és hűvös helyen tároljuk; a szakállas szegfű 3–4 évig megőrzi csírázóképességét.
Specifikáció
| Latin név | Dianthus barbatus |
| Fajtakeverék | keverék |
| Virág színe | színkeverék |
| Magasság | 35–50 cm |
| Fekvés | napos vagy félárnyékos |
| Életciklus | kétéves növény |
| Takarás alatti vetés ideje | május – június |
| Szabadföldi vetés ideje | május – június (palántanevelő ágyás) |
| Kiültetés ideje | augusztus – szeptember |
| Virágzás ideje | június – augusztus (a vetést követő évben) |
| Térállás | 30 × 30 cm |
| Nettó tömeg | 1,00 g (~1000 mag) |
| Sorozat | Hagyományos |
| Gyártó | W. Legutko |
| EAN-kód | 5903837119004 |