Euphorbia lathyris – Wilczomlecz Groszkowy
Az Euphorbia lathyris, vagyis a wilczomlecz groszkowy, egy architekturális, fagyálló kétnyári növény a wilczomleczowatych (Euphorbiaceae) családból, amelyet szabályos, kékeszöld habitusáért és keresztezett leveleiért értékelnek. A kertekben legendás növényként tartják számon, amely elriasztja a vakondokat és a mezei pockokat, ugyanakkor erősen mérgező növények közé tartozik.
Szinkónimák és elnevezések
A fajt Linneusz írta le (1753). A Kew POWO adatbázis körülbelül 10 szinonimát sorol fel; a legfontosabbak:
- Epurga lathyris (L.) Fourr.
- Euphorbia decussata Salisb.
- Euphorbion lathyrum (L.) St.-Lag.
- Galarhoeus lathyris (L.) Haw.
- Keraselma lathyris (L.) Raf.
- Tithymalus lathyris (L.) Hill
- Euphorbia spongiosa Ledeb. ex Schrank
- Euphorbia lathyris var. minor Hook. & Arn.
- Tithymalus cataputia Garsault
Angolul a növényt „caper spurge”, „mole plant”, „gopher plant”, „gopher spurge” és „paper spurge” neveken ismerik, németül pedig „Kreuzblättrige Wolfsmilch”, „Springwolfsmilch” és „Maulwurfskraut” a neve; lengyelül wilczomlecz groszkowy. Figyelem a helyesírásra – a „lathyrus” forma hibás.
Eredet és megjelenés
A faj természetes elterjedési területe Közép-Ázsia és Pakisztán, de a növényt széles körben behurcolták és meghonosították Európában, mindkét Amerikában, Észak-Afrikában és Ausztráliában, ahol gyomnövényként kezelik. Ez egy felálló, egynyári vagy kétnyári növény, amely kb. 1,5 m magasra nő, egyenes, fagyos, kékeszöld szárú.
A levelek keresztezett párokban (dekusszáció) állnak, lándzsásak, 5–15 cm hosszúak, viaszos kékeszöldek világos erezettel – ez a geometria adja a növény architekturális megjelenését. A virágok apró, zöldes cyathiumok, nagy szirmok nélkül, a termések gömbölyű tokok 13–17 mm átmérővel, amelyek felrepednek és kidobják a magokat.
Fagyállóság és termesztés
A borsós kutyatej teljesen fagytűrő (USDA zónák 6–9), és gond nélkül átvészeli a legtöbb európai telet. Teljes napfényt és könnyű, jól átjárható talajt kedvel, de szinte bárhol megél, és nagyon szárazságtűrő; csak a pangó vizet nem szereti. Megtelepedése után bőségesen szórja magját – a terjedés korlátozására a tokokat érés előtt el lehet távolítani.
Magvetés
A magok nagyok és könnyen kezelhetők. Tavasszal vagy ősszel közvetlenül a talajba vetik őket – az őszi vetés a természetes téli hideget használja ki, ami kiegyenlíti a csírázást. Egy részük csak a következő tavasszal kel ki. Ha a csírázás késik, segít a hideg, nedves rétegezés (kb. 3 hét 4°C-on), majd 15–20°C hőmérséklet. A kelés egyenetlen lehet, két héttől több hónapig tart.
Biztonság – mérgező növény
Az egész növény erősen mérgező, a tejszerű latex erősen irritálja a bőrt és a szemet – érintése bőrpírt és hólyagokat okozhat. Különösen veszélyesek a magok, amelyeket korábban kapribogyóval tévesztettek össze, és súlyos mérgezéseket okoztak. A növényt kizárólag dísznövényként kezelik; gondozáskor kesztyűt kell viselni, védeni kell a szemet, és távol kell tartani gyermekektől és állatoktól.
Felhasználás és érdekességek
Ez egy díszes, „strukturális” növény természetes ágyásokhoz, amelyet geometrikus, kékeszöld habitusa miatt értékelnek. Évszázadok óta ültetik abban a hitben, hogy a gyökérváladékok elriasztják a vakondokat és a pocokféléket (innen erednek az angol „mole plant” és a német „Maulwurfskraut” elnevezések), bár ennek hatékonysága anekdotikus. A 20. században latex- és energiaforrásként is vizsgálták.
Összefoglalás
A borsós kutyatej egy hálás, fagytűrő kétnyári növény, amely architekturális habitusú, önmagát megújítja magvetéssel, és szinte nem igényel gondozást. Csak a mérgező voltára kell figyelni, és kesztyűben dolgozni vele – cserébe látványos, kékeszöld struktúrát ad a kertben, és híres „vakondűző növény” hírnevet szerzett.
