Amelanchier alnifolia – Olchalevelű som (Saskatoon)
Az Amelanchier alnifolia, az olchalevelű som, más néven Saskatoon bogyó, egy rendkívül fagytűrő, dísz- és termésnövény a rózsafélék (Rosaceae) családjából. Egyesíti a díszítő értékeket – bőséges fehér virágzást és színes őszt – ehető, áfonyaszerű gyümölcsökkel, miközben könnyen termeszthető és kedvező a vadon élő állatok számára.
Szinonimák és elnevezések
A fajt M. Roem. (1847) írta le az Aronia alnifolia Nutt. alapján. A Kew POWO adatbázis homotípusos szinonimák sorát sorolja fel; ezek közé tartoznak:
- Aronia alnifolia Nutt. (bázonim)
- Pyrus alnifolia (Nutt.) Lindl.
- Amelanchier canadensis var. alnifolia (Nutt.) Torr. & A.Gray
- Amelanchier diversifolia var. alnifolia (Nutt.) Torr.
- Amelanchier sanguinea var. alnifolia (Nutt.) P.Landry
- Amelanchier alnifolia var. typica C.K.Schneid.
A POWO megkülönböztet továbbá változatokat: var. alnifolia, var. pumila és var. semi-integrifolia. Angolul a növényt „Saskatoon berry”, „serviceberry”, „juneberry”, „western serviceberry” és „pigeon berry” neveken ismerik, németül „Erlenblättrige Felsenbirne”, magyarul pedig olchalevelű somként említik. A „Saskatoon” név a kri nyelvből származó misâskwatômina szóból ered.
Eredet és megjelenés
A faj Észak-Amerika nyugati részéről származik – a szubarktikus területektől az USA nyugati és középső államaiig, ahol erdőaljnövényzetben, kanyonokban, ártéri területeken és patakok mentén nő, a tengerszinttől akár 3000 méter fölé a Sziklás-hegységben. Európában (így Magyarországon is) alkalmi behurcolt növényként fordul elő.
Ez egy lombhullató cserje vagy kisebb fa, általában 1–8 m magas, gyakran gyökeréből újra kihajtva bokrokat alkot. A levelek váltakozó állásúak, oválisak vagy majdnem kerekek (2–5 cm), fogazott szélűek, ősszel sárgára és narancsos-vörösre színeződnek. Az öt keskeny sziromlevelű, illatos fehér virágok rövid, felemelkedő fürtökben nyílnak kora tavasszal. A termés egy bíborfekete, dérrel borított, édes és lédús álalmácska (pom) 5–15 mm átmérővel.
Fagytűrés és termesztés
A hamvas szederfa az egyik legfagyállóbb gyümölcskertészeti cserje – USDA 2–7 zónákra alkalmas. Nagyon erős fagyokat is elvisel, és teljes mértékben ellenáll a közép-európai tél viszonyainak. Legjobban teljes napsütésben terem, félárnyékot is tolerál, és nagyon igénytelen a talajra nézve – jól boldogul homokos, kavicsos és agyagos talajokon, enyhén savas vagy lúgos kémhatású talajokon. Csak a vizenyős, nehéz, rosszul vízelvezetett talajt nem szereti.
Magvetés
A magok fiziológiai nyugalmi állapotban vannak, és körülbelül 90–120 napig (egyes magoknál akár tovább) hideg, nedves rétegezést igényelnek 1–5°C hőmérsékleten – legegyszerűbben nedves talajban a hűtőszekrényben. A rétegezés után 15–18°C-on vetik el őket, és a csírázás általában néhány héten belül megjelenik. Nagyon jól beválik az őszi közvetlen vetés a talajba, ahol a magok természetes téli rétegezést kapnak. Érdemes megjegyezni, hogy a palánták változékonyak lehetnek, és nem ismétlik az nemesített fajták tulajdonságait.
Ápolás és felhasználás
Ez egy könnyen nevelhető, hosszú életű cserje (30 évig vagy tovább terem), és kevés igénnyel rendelkezik. A napfényt és az átlagos, jó vízáteresztő képességű, mérsékelten nedves talajt kedveli; a stabilizált növények meglehetősen szárazságtűrők. A gyümölcsök édesek, dió ízűek, áfonyára emlékeztetnek – frissen vagy szárítva fogyasztják, híres süteményekhez (Saskatoon pie), lekvárokhoz, szirupokhoz, borokhoz és ciderhez dolgozzák fel. A növény értékes méhlegelő, és táplálék madarak és emlősök számára is.
Érdekességek
A saskatooni bogyó régóta az észak-amerikai őslakosok alapvető tápláléka volt, és kulcsfontosságú összetevője a pemmikan nevű szárított húsnak, amely gyümölcsökkel keverve ízesítette és tartósította azt. A növény neve (a kri nyelvből) adta a kanadai Saskatoon város nevét is.
Összefoglalás
A hamvas szederfa egy hálás „három az egyben” cserje – tavasszal és ősszel díszítő, nyáron ízletes és rendkívül fagyálló. A magvetés csak néhány hónapos hideg rétegezést igényel, cserébe egy strapabíró, hosszú életű gyümölcscserjét ad, amely ideális a hűvösebb éghajlatra.
