Rhopaloblaste augusta – nikobári pálma
A Rhopaloblaste augusta (Kurz) H.E.Moore, amelyet a lengyel kertészeti szakirodalomban nikobári pálmának, angolul pedig Nicobar Majestic Palmnak neveznek, az Arecoideae alcsalád egyik legelegánsabb képviselője. A fajt Wilhelm Sulpiz Kurz írta le 1875-ben Areca augusta néven; később Odoardo Beccari a Ptychoraphis nemzetségbe sorolta át, majd 1970-ben Harold E. Moore a Rhopaloblaste nemzetségbe helyezte, ahol mindmáig maradt. Karcsú, magas, szárnyalt levelű pálma, egyetlen törzzsel, amely a Nikobár-szigetek nedves egyenlítői erdeiben nő.
A növény két okból is felkelti a pálmagyűjtők érdeklődését. Egyrészt megjelenése - hosszú leveleivel és nagyon keskeny, csüngő levélkéivel - az egész nemzetség egyik legfinomabb hatású képviselőjévé teszi. Másrészt a természetben veszélyeztetett faj, és megbízható forrásból származó magjai viszonylag ritkán jelennek meg a kereskedelemben. Európa mérsékelt éghajlatán fűtött üvegházba vagy télikertbe való növény, a türelmes termesztő számára azonban nagyon hálás magvetési alany.
Botanikai leírás és a növény habitusa
A Rhopaloblaste augusta egyetlen, egyenes törzset fejleszt, amelynek átmérője 20–30 cm, magassága pedig különböző források szerint eléri a 25–30 m-t. A fiatal törzs barna, idővel megszürkül, és a lehullott levelek után jól látható gyűrűkkel borítottá válik. A törzs csúcsán a levélhüvelyekből sima, zöld koronahüvely alakul ki, fölötte pedig körülbelül 11 levélből álló korona fejlődik. A levelek szárnyaltak, 3–4 m hosszúak, rövid levélnyélen ülnek; a levélgerinc mindkét oldalán 90–100 keskeny, csaknem egyenlő szélességű, 60–70 cm hosszú és 2–3 cm széles levélke fejlődik, egymástól 3,5–4 cm távolságra. A levélkék csüngők, csúcsuk enyhén villás, felül sötétzöldek, fonákjukat barna pikkelyek borítják.
A virágzatok a levélkorona alatt fejlődnek (infrafoliárisak), 40–60 cm hosszúak, és a harmadik elágazási rendig ágaznak el, 14–16 elsőrendű ággal. A virágok egyivarúak, az alcsaládra jellemző hármas csoportokban helyezkednek el: egy nővirág két hímvirág között. A termések megnyúltak, ellipszoid alakúak, 22–26 mm hosszúak, érésük során narancssárgára, majd vörösre színeződnek. A termés megnyúlt alakja különbözteti meg ezt a fajt a rokonaitól. A mag körülbelül 1,5 cm hosszú és 1 cm átmérőjű.
Növekedési ütem és fejlődés
Meleg és párás éghajlaton a nikobári pálma mérsékelt vagy gyors ütemben növekszik. A hawaii és szingapúri termesztők olyan példányokról számolnak be, amelyek a konténerekből kiültetést követő néhány év alatt 2 m-nél hosszabb leveleket fejlesztettek, és megkezdték a törzs kialakítását. A legtöbb pálmafajhoz hasonlóan a fiatal növények levelei ép szélűek, vagy csak néhány szegmensre tagolódnak; a jellegzetesen szárnyalt levéllemez néhány szezon után jelenik meg. A növény nem viseli jól a tápanyag-utánpótlás elhanyagolását: termesztésben tápanyaghiányra utaló tüneteket figyeltek meg, amelyek rendszeres tápanyag-utánpótlással megszűntek.
W warunkach europejskich, w pojemniku, tempo wzrostu jest znacznie wolniejsze. Siewka w pierwszym roku wytwarza zwykle dwa lub trzy liście, a rozeta o wysokości metra to kwestia kilku lat. Długowieczność w naturze jest typowa dla dużych palm pierzastych i liczona w dziesięcioleciach.
Virágzás és szaporítás
A virágzás csak a kifejlett, törzset fejlesztett példányoknál következik be. A növény egylaki: egy virágzaton mindkét ivar virágai megtalálhatók, a beporzást pedig rovarok végzik. A termések sok hónap alatt érnek be, a természetben pedig állatok, köztük madarak terjesztik őket, ami magyarázza élénk színüket. A faj kizárólag magról szaporítható; egytörzsű pálmaként nem hoz sarjakat, és nem osztható.
A magok frissen csíráznak a legjobban.
Környezeti igények és tűrőképesség
A faj őshazája az alföldi esőerdő, ahol egész évben magas és egyenletes a csapadékmennyiség, a hőmérséklet pedig körülbelül 22–32 °C között alakul. A pálma teljes napfényben fejlődik a legjobban, de a csíranövények és a fiatal növények enyhe árnyékolást igényelnek. A talaj legyen tápanyagban gazdag, agyagos-homokos vagy humuszos, folyamatosan nedves, ugyanakkor jó vízáteresztő képességű. A növénynek magas páratartalomra és az erős széltől védett helyre van szüksége, mert a szél megtépi a finom levélkéket.
A hidegtűrése csekély. A Palmpedia a Rhopaloblaste nemzetség leghidegtűrőbb fajaként határozza meg, és a 10b zónát adja meg, más források viszont a 11-es zónát jelölik. Ez azt jelenti, hogy a pálma rövid ideig elviseli a fagypont feletti néhány fokos lehűlést, de a fagyot nem tűri, a tartósan hűvös és nedves körülmények pedig a szív rothadásához vezetnek. Szabadföldi termesztése ezért csak trópusi éghajlaton és a szubtrópusok legmelegebb, védett zugaiban lehetséges.
Termesztés mérsékelt éghajlaton
Európa hűvösebb régióiban a Rhopaloblaste augusta kizárólag konténeres növényként tartható. Nyáron meleg, védett és párás helyen állhat a szabadban, félárnyékban vagy reggeli napfényes helyen, de amikor az éjszakai hőmérséklet 12–15 °C alá csökken, fűtött üvegházba, télikertbe vagy világos beltérbe kell vinni. Télen érdemes legalább 15–18 °C-on tartani, és növénylámpával pótmegvilágítást biztosítani, mert a rövid, sötét napok a hideggel együtt kedveznek a betegségek kialakulásának.
A cserepes termesztéshez használt közeg legyen laza és tápanyagban gazdag: jól beválik a jó minőségű általános virágföld, kókuszrost, perlit és durva homok keveréke. A cserép legyen mély, mivel a pálma erős gyökérzetet fejleszt. Rendszeresen öntözzük úgy, hogy a közeg folyamatosan enyhén nedves maradjon, télen azonban óvatosabban. A magas páratartalom (permetezés, párásító, a növények csoportosítása) megakadályozza a levélkék csúcsának barnulását. A növekedési időszakban mikroelemeket, különösen magnéziumot és mangánt tartalmazó pálmatápot használjunk, mivel ezek hiányára a szárnyalt levelű pálmák reagálnak a leggyorsabban.
Díszkertészeti felhasználás
Trópusi éghajlaton a nikobári pálmát szoliterként és fasorokba ültetett faként használják; karcsú törzse és könnyed koronája csoportosan, valamint alacsonyabb növényzet társaságában is mutatós. Botanikus kertekben és pálmagyűjteményekben nevelik Szingapúrban, Hawaiin, Floridában, valamint más nedves, meleg éghajlatú régiókban. Európában üvegházi és oranzseri növény, amelyet finom habitusa és ritkasága miatt nagyra értékelnek. A fiatal növények néhány évig alkalmasak világos, magas páratartalmú belső terekben való nevelésre.
Története, nevének etimológiája és jelentősége
A Rhopaloblaste nemzetségnév görög eredetű: a rhopalon bunkót vagy botot jelent, a blastos pedig embriót; a magban található embrió bunkószerű alakjára utal. Az augusta fajnév latinul „fenséges, méltóságteljes” jelentésű, innen származik az angol Nicobar Majestic Palm elnevezés. A Rhopaloblaste nemzetség mindössze néhány fajból áll, amelyek a Nikobár-szigetektől a Maláj-félszigeten és a Molukki-szigeteken át Új-Guineáig és a Salamon-szigetekig fordulnak elő; a régebbi feldolgozások ezek egy részét az R. augusta fajjal vonták össze, ezért a szakirodalomban továbbra is találkozhatunk e faj tágabb elterjedési területére vonatkozó adatokkal. A többek között a Plants of the World Online által is elfogadott modern taxonómiai felfogás az R. augusta elterjedését a Nikobár-szigetekre korlátozza.
A Nikobár-szigeteken a lakosok ennek a pálmának a törzsét építőanyagként használták, többek között tetőszerkezetek készítésére. A szigetcsoport alföldi erdei az elmúlt évtizedekben feldarabolódtak, a 2004-es cunami pedig további veszteségeket okozott, ezért jelenleg a faj lelőhelyeinek feltérképezésén és védelmén dolgoznak.
Kinek ajánlható ez a faj?
A Rhopaloblaste augusta olyan pálmagyűjtők és trópusi növények kedvelői számára ajánlható, akik fűtött üvegházzal, oranzseriával vagy világos, meleg belső térrel rendelkeznek, és már a vetés szakaszától kezdve készek állandó meleget biztosítani. Nem való hűvös éghajlaton erkélyre, sem fűtetlen télikertbe. Maga a vetés nem bonyolult, de türelmet és következetességet igényel a hőmérséklet és a páratartalom fenntartásában.
Összefoglalás
A nikobári pálma karcsú, magas, a Nikobár-szigeteken endemikus, szárnyasan összetett levelű pálma, amelyet különösen finom, lecsüngő levélkéi miatt nagyra értékelnek. Kifejlett korban teljes napfényt, állandóan nedves, jó vízáteresztő képességű közeget és az egyenlítői éghajlatra jellemző hőmérsékletet igényel; szabadföldben csak az USDA 10b–11. zónájában nevelhető. Az IUCN Vörös Listáján a faj sebezhető (VU) kategóriában szerepel az élőhelyek elvesztése miatt, ezért magról történő termesztése a botanikai sokféleség megőrzése szempontjából is értékes.
