Tacca leontopetaloides – Tollas krápi
A Tacca leontopetaloides, tollas krápi, az egyik legkülönlegesebb trópusi gumós növény a Dioscoreaceae családból. Elsősorban a polinéziai maranta (arrowroot) – a gumókból nyert keményítő – forrásaként ismert, valamint a hosszú, fonalszerű „bajuszokkal” rendelkező, lenyűgöző virágzatáról, amely a híres „denevérvirágokra” emlékeztet.
Szinonimák és elnevezések
A fajt Kuntze írta le (1891), és az alapnév Leontice leontopetaloides L. (1753). A Kew POWO adatbázisában mintegy 33 szinonimát sorolnak fel; a legfontosabbak:
- Leontice leontopetaloides L. (alapnév)
- Tacca pinnatifida J.R.Forst. & G.Forst.
- Tacca pinnatifida Gaertn.
- Tacca involucrata Schumach. & Thonn.
- Tacca sativa Rumph. ex Reider
- Tacca hawaiiensis H.Limpr.
- Tacca oceanica Seem.
- Tacca artocarpifolia Seem.
- Tacca madagascariensis Bojer
- Tacca quanzensis Welw.
- Arum gracile Roxb.
- Chaitaea tacca Sol. ex Seem.
Angolul a növényt „Polynesian arrowroot”, „East Indian arrowroot”, „Fiji/Tahiti arrowroot” és „batflower” néven ismerik, a csendes-óceáni nyelveken pedig többek között pia, masoa, mahoaʻa, yabia és gapgap; magyarul tollas krápiként ismert.
Eredet és megjelenés
A faj az Óvilág és a Csendes-óceán trópusi területeiről származik – a trópusi Afrikától és Madagaszkártól Indián és Délkelet-Ázsián át Észak-Ausztráliáig és számos óceániai szigetig terjed. Ez a nagy elterjedési terület részben az ausztronéziai hajósok tudatos terjesztésének eredménye, akik „utazó növényként” (canoe plant) vitték magukkal.
Ez egy geofiton évelő, amely 0,5–1,5 m magasra nő, és a száraz évszakban a föld alatti, keményítőben gazdag gumókig visszahúzódik. Az egyes levelek hatalmasak, mélyen tenyér- és tollszerűen tagoltak, hosszú, barázdált levélnyélen ülnek. A virágzat egy magas szárú ernyő, amelyet leveles takarólevelek vesznek körül, és számos, 10–20 cm hosszú, lelógó, fonalszerű nyúlvánnyal (takarólevelekkel) rendelkezik. A termés húsos, bordázott bogyó, sok maggal.
Fagyállóság és termesztés
A Krąpiel szigorúan trópusi növény, fagyérzékeny, az USDA 10–11 zónákhoz alkalmazkodott; már körülbelül 15°C alatti hőmérséklet károsítja. Mérsékelt éghajlaton cserépben termesztik, meleg, párás és védett helyen, szórt fényben. Nyáron szereti a meleget és a magas páratartalmat, télen a gumó nyugalmi állapotba kerül – ilyenkor melegen és szinte szárazon tartják.
Magvetés
A magokat vetés előtt 24–72 órán át meleg vízben áztatják, majd sekélyen (2–4 mm) könnyű, humuszos, jól átjárható talajba vetik, amelyet állandóan nedvesen tartanak. Kulcsfontosságú a magas hőmérséklet (25–30°C) és a páratartalom – legjobb egy fedett mini üvegházban. A csírázás lassú és egyenetlen, általában 1–9 hónapig tart, ezért nem szabad túl korán feladni a termesztést.
Biztonság és felhasználás
A nyers gumók keserű, enyhén mérgező vegyületeket tartalmaznak, ezért hagyományosan fogyasztás előtt többször átöblítik őket, így tiszta, fehér keményítőt nyernek – a polinéziai marantát, amelyet pudingokhoz és desszertekhez használnak (például a hawaii haupia). A növény ragasztó és természetes merevítő forrása is volt. Kínálatunkban elsősorban különleges dísznövény és gyűjtői darab.
Érdekességek
A Krąpiel pierzastodzielna a régi Csendes-óceán klasszikus „utazó növénye” volt – az ausztronéziai hajósok gumóit kenujukban szállították, mint megbízható, „éhség elleni” keményítőforrást a távoli atollokon. Furcsa virágzata hosszú „bajuszokkal” rokonságot mutat a híres denevérvirágokkal (Tacca chantrieri, T. integrifolia).
Összefoglalás
A Tacca leontopetaloides türelmes egzotikumgyűjtők növénye – nagy, faragott levelekkel és az egyszikűek között az egyik legfurcsább virágzattal jutalmaz. Trópusi meleget, párát és megértést igényel a lassú csírázás során, de az eredmény valóban különleges.
