Gompholobium scabrum – Gomfolobium Szorstkie („festett hölgy”)
A Gompholobium scabrum, vagyis a gomfolobium szorstkie, egy látványos bokor a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjából, amely Délnyugat-Ausztráliára jellemző, és „festett hölgy” néven ismert. Nagyméretű, pillangós virágairól híres, amelyek rózsaszín-lila, „festett” színekben pompáznak sötétebb mintázattal, valamint finom, tűszerű leveleiről.
Szinonimák és elnevezések
A fajt J.E. Smith írta le (1808). A Kew POWO adatbázis két szinonimát sorol fel számára (a Burtonia nemzetséget beolvasztották a Gompholobium nemzetségbe):
- Burtonia scabra (Sm.) R.Br. (homotípusos szinonima)
- Burtonia pulchella Meisn.
Angolul a növényt „painted lady” és „dainty wedge-pea” neveken ismerik (a Gompholobium egész nemzetséget gyakran „wedge-peas” vagy „glory peas” néven emlegetik); magyarul gomfolobium szorstkének hívják. A scabrum jelző „szorstkét” jelent, és a hajtásokra utal.
Eredet és megjelenés
A faj Délnyugat-Ausztrália endemikus növénye, ahol hullámos síkságokon él olyan régiókban, mint az Avon Wheatbelt, Esperance Plains, Jarrah Forest, Mallee és Swan Coastal Plain. Ez egy 0,4–2,3 m magas, felálló vagy szélesen elterülő bokor, sima, szőrzet nélküli hajtásokkal.
A levelek aprók, keskenyek, tűszerűek, a szélük befelé hajló, és a hajtás körül körkörösen helyezkednek el (kissé a rozmaringra emlékeztetnek). A virágok nagyok (kb. 2,5 cm), pillangósak, színük rózsaszíntől a liláig terjed, sötétebb mintázattal, amely „festett” hatást kelt, és magyarázza az angol nevet. Virágzási ideje augusztustól novemberig tart (Ausztráliában kora tavasszal). Termése egy megduzzadt, hengeres hüvely kemény magokkal.
Fagyállóság és termesztés
Ez a növény melegkedvelő és fagyérzékeny, a nyugat-ausztráliai mediterrán-szubtrópusi éghajlathoz alkalmazkodott; a fagyzóna 9-esnek tekinthető (gyakorlatilag 9–10). Nem alkalmas erős fagyos területekre védelem nélkül. Teljes napfényt és jól vízelvezető, homokos-kavicsos talajt igényel, amely soha nem lehet túl nedves. Ausztrál fajként érzékeny a foszforra – kerülni kell a magas foszfortartalmú műtrágyákat. Mérsékelt éghajlaton cserépben nevelik, fagy ellen védve.
Növénytermesztés magról
A magok kemény, áthatolhatatlan héjjal rendelkeznek (fizikai nyugalmi állapot), amely jellemző az ausztrál borsókra. Vetés előtt ezt meg kell törni: általában forró vízzel leöntik a magokat, és egy éjszakán át áztatják (azokat vetik el, amelyek megduzzadtak), vagy felületi sérülést okoznak rajtuk (bevágás, csiszolópapírral történő dörzsölés). A csírázást elősegíti a füstkezelés (füstös víz), amely jellemző a tűznek kitett fajokra. A vetés sekély (kb. 6 mm), 18–24°C hőmérsékleten történik; a csírázás 14–45 nap alatt jelenik meg. A kezeletlen magok gyengén és egyenetlenül csíráznak.
Ápolás és felhasználás
A növény teljes napfényt, jó vízelvezetést és alacsony foszfortartalmú vagy foszformentes trágyázást igényel; szárazságtűrő, és nem szereti a „vizes lábakat”. Az ausztrál borsó palántái rosszul viselik az átültetést – érdemes őket rögtön a végleges cserépben nevelni. Ez egy díszes ausztrál cserje, amely látványos tavaszi virágzással rendelkezik, és pillangós növényként megköti a levegő nitrogénjét, gazdagítva a talajt.
Érdekességek
A növényt korábban Burtonia scabra néven ismerték – a Burtonia nemzetséget később beolvasztották a Gompholobium nemzetségbe, ezért a régi nevek ma egy faj szinonimái. Kemény, hosszú életű magjai a tűz utáni csírázásra vannak adaptálva, ezért a termesztés során ezt a hatást forró vízzel, felületi sérüléssel vagy füsttel kell utánozni.
Összefoglalás
A Gompholobium szőrös egy növény az ausztrál flóra és a különleges, „festett” pillangós virágok kedvelőinek. A magról való termesztés mérsékelten igényes – a kemény héj megtörése kulcsfontosságú –, de cserébe látványos, szárazságtűrő és talajt gazdagító cserjét kapunk.
