Albizia myriophylla – Albicja Myriophylla („édesgyökér-albicja”)
Az Albizia myriophylla egy trópusi albicja a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjából, egy kúszó, tövises cserje, amely rendkívül tollas levelekkel rendelkezik. Délkelet-Ázsiában elsősorban természetes édesgyökér-helyettesítőként értékelik – fája, hajtásai és gyökerei édesek, és a hagyományos orvoslásban is használják.
Szinonimák és elnevezések
A fajt Bentham írta le (1844), és az alapnév az Acacia myriophylla Steud. A Kew POWO adatbázis körülbelül 9 szinonimát sorol fel; a legfontosabbak:
- Acacia myriophylla Steud. (alapnév)
- Mimosa microphylla Roxb.
- Albizia microphylla (Kuntze) J.F.Macbr.
- Feuilleea microphylla Kuntze
- Acacia roxburghii Kostel.
- Acacia foliolosa Graham
- Albizia myriophylla var. foliolosa Baker
- Albizia thorelii Pierre
A thai nyelvben a növényt cha-em-thetnek hívják („thai édesgyökér”), angolul pedig „liquorice tree/vine”; magyar elnevezése a mi boltunkban albicja myriophylla. A myriophylla jelző „számtalan levélkét” jelent – érdekes, hogy néhány szinonima az ellentétes microphylla („aprólevelű”) kifejezésen alapul.
Eredet és megjelenés
A faj trópusi Ázsiából származik – Asszámtól és Indiától Indokínán (Mianmar, Thaiföld, Laosz, Vietnam, Kambodzsa) át a Maláj-félsziget északi részéig, ahol erdőszéleken, homokos folyópartokon és zavart területeken nő. Ez egy kúszó, scandens cserje vagy lián, néha kisebb fa, hajtásai apró, kampós tövisekkel vannak felszerelve, amelyek megkönnyítik a mászást.
A levelek kétszeresen szárnyaltak és rendkívül tollasak – 8–20 pár szárnyból állnak, amelyek mindegyike körülbelül 25–60 pár apró levélkéből áll (innen ered a „számtalan levélke” elnevezés). A virágok bolyhos fejekben, fürtökben gyűlnek össze; az albicjákra jellemzően számos fehér porzóból állnak, amelyek krémszínű „pompon” hatást keltenek. A termés egy lapos, vékony, papírszerű hüvely, 15–20 cm hosszú, több maggal.
Fagyállóság és termesztés
Az Albicja myriophylla szigorúan trópusi növény, fagyérzékeny (USDA zónák 10–11), nem alkalmas a fagyra. Mérsékelt éghajlaton cserépben nevelik: melegben, teljes napsütésben és mérsékelt páratartalom mellett, fagy ellen védve – Magyarországon üvegházban vagy lakásban tartják. Áteresztő, akár homokos talajt kedvel (természetes élőhelyén folyópartokon nő). Hüvelyes növényként megköti a levegő nitrogénjét és gazdagítja a talajt.
Magvetés
A magok, mint a legtöbb hüvelyesnél, kemény, áteresztőképtelen héjúak, ezért csírázásukhoz szükséges a nyugalmi állapot megtörése. Szokásosan forró vízzel leöntik és 12–24 órán át áztatják; ha nem duzzadnak meg, a héjat megkarcolják (szkárifikáció), majd újra áztatják. A nyugalmi állapot megtörése után meleg (25–30°C), nedves, áteresztő talajba vetik – ekkor a csírázás gyors és élénk. Ez egy könnyű termesztés, amelynek egyetlen akadálya a kemény héj.
Felhasználás és biztonság
Délkelet-Ázsiában az albicja fája, hajtásai és gyökerei édesek, és az igazi édesgyökér helyettesítőjeként használják – édességük triterpén szaponinokból (albiziaszaponinokból) származik, nem cukorból. A hagyományos orvoslásban a gyökeret torokfájás, köhögés, köptető és tonizáló szerként alkalmazták. Kínálatunkban elsősorban különleges gyűjtői és dísznövény, tollas levelű.
Érdekességek
Ez az egyik kevés természetesen cukor nélküli édes növény – édesgyökér íze triterpén szaponinokból ered, amelyek kémiailag nem kapcsolódnak sem a nádcukorhoz, sem az igazi édesgyökér glicirizinjéhez. Az ismert selyemalbicjával (Albizia julibrissin) ellentétben nem árnyéknövény, hanem tövises kúszónövény, amely kampós töviseivel kapaszkodik.
Összefoglalás
Az Albicja myriophylla egzotikumot gyűjtőknek való ajánlat – tollas levelei, bolyhos fehér virágai és édes, édesgyökér ízű fája igazán különlegessé teszik. A magvetés könnyű a kemény héj megtörése után; csak melegre és fagy elleni védelemre van szükség.
