Physalis peruviana – perui lampiongyümölcs (goldenberry)
Physalis peruviana, ismert perui lampiongyümölcsként, brazil mazsolaként, inkabogyóként vagy goldenberryként, a Solanaceae családba tartozó növény, amely az Andok térségéből származik – Venezuelától Bolíviáig –, ahol természetesen 1400–3600 m tengerszint feletti magasságban fordul elő. Őshazájában évelő, míg mérsékelt éghajlaton egynyári növényként termesztik.
Alak és botanikai jellemzők
A lampiongyümölcs erősen elágazó, szőrös növényt alkot, szimpodialis növekedéssel, amely kb. 1,2 m magasra nő. Szára kúszó jellegű, ami laza, kissé szétterülő habitust kölcsönöz a növénynek. A levelek puhák, filcesek, szív alakúak, finom szerkezetük kiemeli a növény dekoratív jellegét.
A sárga, lefelé hajló virágok sötét foltokkal egyenként nőnek. Virágzás után a csésze intenzíven növekszik, jellegzetes, papírszerű tokot képezve, amely lampionra emlékeztet. Ez a tulajdonság adta a Physalis nemzetség nevét, amely a görög „hólyag” szóból ered.
Gyümölcsök és felhasználási tulajdonságok
A növény legnagyobb dísze és egyben hasznos része a narancssárga-sárga gyümölcs, amely 4–5 g tömegű, teljesen zárt, száraz védőcsészében található. Az érett gyümölcsök édesen fanyar ízűek, amelyben paradicsom, ananász és citrom aromái érezhetők, így érdekes kulináris kiegészítők.
A gyümölcsök nyersen fogyaszthatók, száríthatók, vagy desszertek, koktélok, lekvárok és szószok összetevőjeként használhatók. Körülbelül 9% glükózt és 100 g friss tömegben kb. 11 mg C-vitamint tartalmaznak.
A gyümölcstok természetes védelmet nyújt, és lehetővé teszi a termés 30–45 napos szobahőmérsékleten történő tárolását, ami növeli a termesztés gyakorlati hasznosságát otthoni körülmények között.
Történet és termesztés
A perui lampiongyümölcs termesztése az Inka Birodalom idejére nyúlik vissza. Az első botanikai leírásokat Linnaeus 1763-ban publikálta. A 19. és 20. században a faj elterjedt Dél-Amerikán kívül is, jelenleg Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Ázsiában, Európában és a Csendes-óceáni szigeteken is megtalálható.
A trópusi országokban a növény akár 1,6 m magas évelő cserjeként is megjelenhet, de hűvösebb éghajlaton leginkább egynyári növényként működik jól.
Hogyan termesztjük a lampiongyümölcsöt?
A Physalis peruviana magokat márciustól áprilisig vetik palántanevelőben. A palántákat május közepétől júniusig ültetik ki végleges helyükre, amikor a fagyveszély már minimális.
A növény igényei:
napos, védett hely,
agyagos-homokos talaj,
rendszeres öntözés, de a talaj ne legyen túl nedves,
meleg körülmények, amelyek elősegítik a gyümölcsök érését.
Mérsékelt éghajlaton gyorsan nő és bőségesen terem, ha megfelelő fényt és meleget kap. Ilyen körülmények között egynyári növényként kezelik.
A perui lampiongyümölcs ötvözi a díszítő értéket – a jellegzetes „lampionok” miatt – a kulináris gyakorlatiassággal. Érdekes választás azok számára, akik egzotikus eredetű, dekoratív megjelenésű és ízletes, sokoldalú gyümölcsöket keresnek.
Olvasd el
több
kevesebb